Vannak olyan emberek, akikből árad a fény. Pooya pontosan ilyen ember. Egy kis franciának látszó kávézóba hívtam reggelizni (New Yorkban sok minden csak valaminek látszó, így ez a kávéház is az volt). Elegáns nő, ha belép valahova, rögtön mindenki felkapja a fejét. Mintha mindenhova elkísérné valami…

 Jó nápot kívánák! - nyitott ajtót óriási mosollyal az arcán, egyrészt mert természetéből adódóan jókedvű ember, másrészt, mert büszke volt rá, hogy még oly sok év után is emlékszik a magyar üdvözlésre. Ezen a tavaszi vasárnap délelőttön Richard Winkler négyszeres Tony-díjas Broadway producer…

Egy osztrák színész kollégám mesélt egy anekdotát a minap, miszerint egy neves, klasszikus szerepekben és röviditalokban egyaránt jártas színészt egy este úgy kellett belökni a színpadra. A Lear király ment aznap és ő játszotta az öreg uralkodót. Betántorgott a színpad közepére, az egyensúlyát…

Marlee-t már évek óta ismerem, de sokáig csak, mint a “hallók” színházainak egyik fiatal és tehetséges rendezőjét, valamivel később tudtam meg, hogy munkája jelentős részét a New York-i Siket Színház (New York Deaf Theatre) művészeti munkatársaként és rendezőjeként végzi. Aztán egy nap véletlen…

Kölyökkoromban a színház nekem sosem hétkor kezdődött, hanem már jóval előbb, délután, amikor elkezdett az egész család izgatottan készülődni az este ünnepére. Sőt, néha már hetekkel a nagy nap előtt ki voltak téve a jegyek az étkezőasztalra, diszkrét emlékeztetőként, hogy azért van fény az alagút…

Már esteledett a manhattani West Village-ben, amikor megérkeztem a legendás sarokház elé, ami megannyi idős New York-i művésznek ad otthont. Nem öregek otthona ez, inkább egy óvó közösség olyan New York-iaknak, akik életük alkonyán azért költöztek ide, mert még mindig részesei akarnak lenni annak a…

A színházi világ Oscarja. Általában így szokták emlegetni a Tony-díjat.  És van is benne valami. Itt New York-ban, pláne a Broadway-n talán a legrangosabb jelző egy-egy színész, rendező vagy producer neve előtt: “Tony-díjas”. Egyben mindig biztos vagyok, ha olyasvalakivel beszélgetek itt a…

Ha az ember egyszer már volt Amerikában meghallgatáson, akkor tudja csak igazán micsoda lélekölő dolog tud lenni egy olyan. Bár ismerek színészt, aki imád meghallgatásra járni (már konzultált szakemberrel), a legtöbb mégis inkább szükséges rosszként éli meg és határtalanul kellemetlen dolognak…

Az interneten már hetekkel előre elfogytak a jegyek, de mivel a sarkvidéki hetek után pénteken volt az első olyan nap, amikor síléc nélkül lehetett eljutni a metróig, így gondoltam, próba-szerencse alapon mégis elsétálok a Baruch Performance Center felé, ahol az első Off-off Broadway színházi vásár,…

Ron Simons producer, Shakina Nayfack producer és Jennifer Ashley Tapper színháztörténész (fotó: Dan Lane Williams/DLW photography NYC) Zsibbadtan csuktam be az e-mailt. Ez már a sokadik hasonló volt ma. Nagyon egyetértek, de mára már elfáradt a lelkem. Egy művészeti szervezettől jött ez a…

Nemrég a New York Post jól értesült tollnoka közzé tett egy cikket arról, hogy milyen nagyon küszködnek a prózai előadások a jegybevétel terén. Ez eddig rendben is lenne, hiszen ez sajnos valóban így van és ez a nagyon szomorú jelenség csak egyre rosszabbodó tendenciát mutat a prózáknál. Ám barátunk…

Ben Whishaw, Hugh Dancy és Andrea Riseborough a Pride-ban (fotó: Broadway.com) Még anno Londonban láttam egy fiatal srácot játszani, Trepjov volt a Sirályban és nagyon jó. Aztán évekkel később megtalálta őt a film és Ben Whishaw mára már korosztályának egyik leghíresebb színésze lett. Persze nem a…

A Szabadság- szobor, a Central Park és valamilyen színházi előadás. Ezek minden New York-ba érkező turista bakancslistáján szerepelnek. A szédítő és néha nyomasztó felhőkarcolók fotózása után mindenki meg akar nézni "valamibródvéjt". Nem csoda, hiszen sokan ezt a város tartják a színházi élet…

  Az elmúlt hetekben arra lettem figyelmes, hogy valami megváltozott itt New York-ban. Persze, persze…volt beiktatás, botrányok és tüntetések, de valahogy a hétköznapokban változott meg valami. Valami, amit tíz éve alatt még nem tapasztaltam itt, pláne nem a színházban. Az emberek elkezdtek…

"Találkozzunk mondjuk délben, Joe Allen éttermében. 46-ik utca."- jött az e-mail Ken Waissman producertől. Jóval előbb értem oda, mint dél, hiszen egy legendát nem illik megvárakoztatni. Kicsi alagsori, viszont annál hangulatosabb étterem a Joe Allen. Jobbomon egy üzleti tárgyalás, lezseren elegáns…

Mikor megérkeztem New Yorkba, mint minden messziről jött színházi ember, én is valahogy a Broadway közelébe akartam férkőzni, bár valójában nem is igazán tudtam, mit is jelent ez. A fények városába szédült alföldiként azt gondoltam, minden nagyon profi, drága és hangos, ahogy mifelénk mondják…

Mielőtt belekezdek a New York-i színház Boncz-tani elemzésébe, gondoltam, írok egy pár sort, hogy tulajdonképpen miért is született ez a blog? Ahányszor csak hazalátogatok Magyarországra, ezer felől kapom a kérdést: "Na, mesélj, kint milyen?" És sosincs elég idő, hogy elmondjam, sőt ha lenne is, nem…